Spanyolország offshore PV potenciálja 6,48 GW-ra becsült

Az A Coruña Egyetem (UDC) kutatói azt találták, hogy a spanyol partvonal 4,45 GW és 6,48 GW közötti lebegő tengeri napenergia-kapacitást képes befogadni, az alkalmazott tengeri területrendezési kritériumoktól függően. A becsült kapacitás elegendő lenne Spanyolország 2025 szeptemberében regisztrált villamosenergia-igényének 6,2–9 százalékának kielégítésére.

A Journal of Cleaner Production című folyóiratban közzétett „Spanyolország telepíthető tengeri napenergia-kapacitásának értékelése tengeri területi tervezés alapján” című tanulmány az első szisztematikus értékelés Spanyolország tengeri napenergia-potenciáljáról az ország tengeri területrendezési tervei (POEM) alapján, amelyet a 150/20. számú spanyol királyi rendelet alapján hagytak jóvá. Bár a tengeri fotovoltaikus energia még mindig a fejlesztés korai szakaszában van, a szerzők szerint a technológia számos előnnyel rendelkezik a szárazföldi napenergiával szemben, beleértve a nagyobb hely rendelkezésre állását, a kevesebb földhasználati konfliktust és a tengervíz hűsítő hatásának köszönhetően jobb teljesítményt.

A tanulmány korábbi kutatásokra hivatkozik, amelyek azt mutatják, hogy ez a hűtőhatás akár 10,2%-kal is növelheti a villamosenergia-termelést az egyenértékű szárazföldi létesítményekhez képest. Azt is megjegyzi, hogy egyes lebegő PV-platformok magasabb energiahozamot mutattak, mint a hagyományos rendszerek, és a megtérülési idő 2,8-7 év. A kutatók azt mondták, hogy az olyan erős napenergia-forrásokkal rendelkező országokban, mint Spanyolország, a tengeri PV kiegészítheti a tengeri szélenergia-fejlesztést, és támogathatja a hálózat stabilitásának javítására képes hibrid projekteket.

A tanulmány fő hozzájárulása az úszó tengeri napenergia telepíthető kapacitásának becslésére szolgáló módszertan a Spanyolország tengeri területrendezési tervében (POEM) meghatározott korlátozások és engedélyezett felhasználások alapján. A jelenlegi spanyol tengeri tervezés kifejezetten figyelembe veszi az olyan technológiákat, mint például a tengeri szél- és hullámenergia, de nem jelöl ki konkrét területeket a tengeri fotovoltaikára. A hiányosság orvoslására a kutatók két forgatókönyvet értékeltek.

Az első forgatókönyv csak a nagy{0}}potenciális területeket veszi figyelembe a tengeri szélerőművek fejlesztésére. A második kiterjeszti az elemzést az összes kompatibilis tengeri területre, miután kizárja a védett övezeteket, a hajózási útvonalakat, a halászterületeket, a katonai területeket, a bioszféra-rezervátumokat, az energiainfrastruktúrát és az egyéb kiemelt felhasználásokat. A számításokhoz a kutatók a holland SolarDuck cég által kifejlesztett Merganser lebegő platformot használták referenciaként, 0,52 MW egységteljesítményt feltételezve.

Az elemzés megállapította, hogy a nagy -potenciáljú tengeri szélterületek akár 6,48 GW lebegő napenergia kapacitást is képesek befogadni. A POEM-ben meghatározott korlátozások teljes készletének alkalmazása esetén azonban a becsült teljesítmény 4,45 GW-ra esik. Bár a második forgatókönyv nagyobb teljes tengeri területet fed le, a szerzők kifejtették, hogy ezen zónák közül sok töredezett vagy mélyebb vizekben található, ami megnehezíti a nagy úszóplatformok telepítését.

A vízmélységet kritikus tényezőnek találták, mert ez határozza meg a kikötési rendszerek hosszát és a platformok közötti távolságot. Ennek eredményeként a nagyobb rendelkezésre álló terület nem feltétlenül jelent nagyobb telepíthető kapacitást.

Az elemzés azt is feltárta, hogy Spanyolország tengeri napenergia-potenciáljának földrajzi eloszlása ​​rendkívül egyenlőtlen.

A prioritást élvező tengeri szélterületeken alapuló forgatókönyv szerint a becsült kapacitás több mint 90%-a a Gibraltári-szoros{1}}Alborán-tenger és a Kanári-szigetek régióiban összpontosul. Ha azonban csak az általános tengeri tervezési korlátozásokat alkalmazzák, a levantei-baleári és az észak-atlanti régióban rejlik a lehetőségek nagy része. Ebben a forgatókönyvben a Földközi-tenger térsége önmagában körülbelül 2,54 GW befogadására képes, így ez az ország fő tengeri napenergia-fejlesztési központja.

A szerzők szerint ez az ellentét bizonyítja a módszertan értékét mind a meglévő tengeri szélenergia-tervezés kiegészítésében, mind az új fejlesztési lehetőségek azonosításában azokon a területeken, amelyeket jelenleg nem tekintenek prioritásnak.

A tanulmány azzal is érvel, hogy a tengeri napenergiát nem a tengeri szélenergia versenytársának, hanem kiegészítő technológiának kell tekinteni. Az egyik fő következtetés az, hogy Spanyolországnak kifejezetten be kell építenie a tengeri napelemes fotovoltaikát tengeri területrendezési terveinek jövőbeli felülvizsgálataiba, mivel a kijelölt területek jelenlegi hiánya szabályozási bizonytalanságot okoz, és korlátozhatja a technológia fejlődését.