Kína új öt{0}}éves terve tovább fokozza a megújulóenergia-rendszerre való összpontosítást
Mar 19, 2026
Kína hivatalosan is elfogadta 15. öt{1}}éves tervét, amelynek során elsődleges középtávú-politikai keretét használja annak érdekében, hogy a megújuló energiát és a tágabb értelemben vett tiszta energiafejlesztést a nemzeti gazdasági stratégia középpontjába helyezze.
A megújulóenergia-ágazatban a 2026–2030-as terv jelentősége kevésbé abban rejlik, hogy egyetlen kiépítési célt tűznek ki maguk elé, mint inkább abban, hogy egyértelműbben fogalmazzák meg, hogy a tiszta villamos energia a jövőbeli energianövekedés fő forrása és az ipari szerkezetátalakítás alapvető eszköze.
A 14. öt-éves tervhez képest, amely a szél- és napenergia alkalmazásának felgyorsítására, valamint a tárolással és a nagy távolságú-távolságú átvitellel támogatott nagy közüzemi-bázisokra összpontosított, az új terv az energiahelyettesítésre és a rendszerértékre helyezi a hangsúlyt. Kimondja, hogy a növekményes villamosenergia-igényt fokozatos tiszta energiatermeléssel kell kielégíteni, míg a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás ebben az időszakban tetőzik. Ez a szakpolitikai nyelvezet változását jelzi: a megújuló energiaforrásokat már nem elsődlegesen többletkapacitásként kezelik, hanem egyre inkább a jövőbeni gazdasági növekedés alapjaként.
A terv „új energiarendszer” koncepciója gyakorlatiasabb meghatározást ad ennek a váltásnak. A megújuló terjeszkedést nemcsak a szél- és napenergiához köti, hanem a vízenergiához, a tengeri szélenergiához, az atomenergiához, a szivattyús víztározókhoz, a tartományközi áramtőzsdékhez és az új átviteli folyosókhoz is. Ezek közé tartoznak a Belső-Mongólia, Gansu, Csinghaj, Ninghszia, Hszincsiang, Tibet és a keleti part menti régiók nagy tiszta energiabázisairól induló útvonalak.
Az állami média összefoglalói azt mutatják, hogy 2030-ra a nem -fosszilis energia várhatóan a teljes energiafogyasztás mintegy 25%-át teszi ki, míg a nyugat-–-keleti átviteli kapacitás meghaladja a 420 GW-ot.
Ez a tágabb rendszerkeret tükrözi azt a léptéket, amelyet a kínai megújuló energiaforrások kiépítése már elért, ahol a hálózati integráció, az erőforrások kiegyensúlyozása és a keresleti központokkal való koordináció egyre kritikusabb. A terv rámutat a tiszta energiaellátás és a kereslet közötti szorosabb összhangra is,
ideértve az elektromos közlekedést, a zöld{0}}üzemanyag-szállítást, a nulla-szén-dioxid-kibocsátású ipari parkokat és az energiaigényes iparágak-áthelyezését a bőséges megújuló erőforrásokkal rendelkező régiókba.
Ebben az összefüggésben a megújuló energiapolitika egy szélesebb ipari és regionális fejlesztési stratégia része, nem pedig pusztán dekarbonizációs út.
A terv összhangban van a kínai energiaügyi hatóságoktól a hosszabb távú{0}}kiépítésre vonatkozó legutóbbi jelzésekkel. A Nemzeti Energiaügyi Hivatal jelentése szerint a kumulatív szél- és napenergia-kapacitás 2025 végére meghaladta az 1,8 TW-ot, és 2035-re több mint 3,6 TW-ot jelölt meg, ami a következő évtizedben megduplázódást jelent.
Ebben az összefüggésben a 15. öt{1}}éves terv ennek a hosszabb-távú pályának az első teljes megvalósítási szakaszát jelenti.
A befektetők, a fejlesztők, az eszközszállítók és a hálózatüzemeltetők számára a terv jelentősége intézményi és számszerű is. A kínai ötéves tervek nemcsak politikai nyilatkozatként funkcionálnak, hanem irányadó keretként is szolgálnak a beruházások jóváhagyásához, az infrastruktúra tervezéséhez, a földelosztáshoz és a helyi ipari stratégiához. A legújabb terv megerősíti, hogy a jövőbeni energiaigény növekedése, az ipar áthelyezése és a gazdasági fejlődés egyre nagyobb része a tiszta villamos energia és az azt támogató rendszerek köré épül majd.
